Aktuális szám

Cím

Előadó


Kis Zoltán

Kedves Rádió Hellót Hallgatók!

 

Kis Zoltán vagyok, Kolozsváron (Erdélyben) születtem. Gyerekkoromban nagyon sokat költöztünk, így majdnem Erdély teljes területét nevezhettem játszóteremnek – feledhetetlen gyerekkorom volt. Iskoláimat már Kolozsvárott végeztem, mert szüleim azt szerették volna, ha abba az iskolába járok, ahova ők is.

Ezek után beiratkoztam a fordítói egyetemre angol, német, magyar és román szakra, amit el is végeztem. Két évig tanultam spanyolul is, de ezt a nyelvet nem tudtam magamévá tenni. Mesterdiplomámat európai tanulmányokból szereztem. Mesteri alatt már fordítottam, kutyákat képeztem és egy ska-punk együttes menedzsere voltam, úgyhogy sajnos sokat itt nem tanultam, jobban mondva sokra nem emlékszem. Ebben a periódusban eléggé nagy nemzetközi IT cégeknek fordítottam és anyagilag sem álltam rosszul, de egyszer csak rájöttem, hogy nem szeretem, sőt rühellem a munkámat. Szüleim nagy ellenkezése mellett otthagytam fordítói feladataimat és minden időmet annak szenteltem, hogy mindent megtudjak a kutyakiképzés fortélyairól.

Emlékszem, hogy több ismerősömtől hallottam azt a megjegyzést, hogy ez teljesen bedilizett, eldob egy jól fizető, kényelmes irodai munkát, hogy kutyákkal rohangáljon a sárban.

Ezen hatalmas előítéletek és ellenkezések közepette találkoztam Imolával, aki ugyanazt szerette, amit én, és ugyanígy ebből szeretett volna megélni. Pár hónap után össze is költöztünk és elkezdtük kutyás karrierünk. Nyitottunk egy kutyaiskolát, ami lassan, de biztosan az egyik legnagyobb lett Kolozsváron.

Sajnos a politikai instabilitás miatt nem tudtuk már a jövőnket otthon elképzelni. Megcéloztuk Svédországot, nagyon fel is készültünk, én alapszinten a nyelvet is megtanultam.

Ám Hundo kutyánk rákos lett, megoperáltattuk, kemoterápián is részt vett, és úgy nézett ki, hogy helyrejön. Indulás előtt két hónappal kiderült, hogy kétféle rákja is van. Azokkal is megküzdött. Az állatorvosunk azt mondta, hogy sose fog meghalni és hogy ilyet ő még nem látott.

Megérkeztünk Svédországba egy háromlábú és egy kétrákú kutyával, kevés félretett pénzzel és nagy reményekkel. Sajnos arra nem voltunk felkészülve, hogy Svédországban svéd személyi szám nélkül nem tudsz munkát vállalni, de munka nélkül nem kapsz személyi számot. Jelentkeztem biciklis pizzafutárnak a svéd tél kellős közepén. Az elméleti és a gyakorlati vizsgát is elsőként fejeztem be a cég történelmében, de személyi szám nélkül nem vettek fel. Ekkor Hundo belázasodott és hetekig, hónapokig nem ment le a láza. Már nemzetközi orvoscsapat kezelte; olyan betegségekre tesztelték, ami nem is létezik Európában. Sajnos utolsó orvosi látogatásunkkor megkérdezték tőlünk, hogy akarjuk-e folytatni? Mondtuk, hogy nem szeretnénk tovább kínozni. Fent feküdt az asztalon, tűvel a vénájában, amikor a szemébe néztem, és elmondtam, hogy mi fog történni – esküszöm, megkönnyebbülést láttam a szemében.

Ezek után kicsit kisebb lelkesedéssel, de folytattuk a munkakeresést. Mikor már a félretett pénzünk olyan szintre csökkent, hogy egy hónapig lettünk volna még meg belőle, úgy döntöttünk, hogy ideje máshol is megélhetés után nézni. Imola egyik ismerőse raktári segédmunkásokat keresett Németországba és szállást is biztosított, így kerültünk ide.

Öt hónapig dolgoztunk abban a raktárban, amikor egy másik cég alkalmazott mindkettőnket, mint toborzó. Lassan belerázódtunk ebbe a munkába.

Álmunk még mindig a kutyázás és most már újabban a rádiózás is bejön.

Nagyon nagy kihívás ez a rádiós dolog nekem, mert eléggé zárkózott ember vagyok, de pont ez az érdekes benne, hogy fejlődjek és leküzdjem a hiányosságaimat és félelmeimet. Mivel a HR területén dolgozom, a Helló Karrier című műsor magától értetődö volt. A Helló Mindennapok pedig azért, mert relatív új vagyok Németországban így friss perspektívából tudom megvilágítani a mindennapi eseményeket. Attól még a Kutyajó Szerda Délután a kedvencem!

Remélem, Ti is ugyanúgy szeretitek, mint én.