Current track

Title

Artist


„Indulj el, nálam van a tuti pasi. Félúton találkozunk.” (3.)

Written by on 2021.06.06.

Üzletelj magaddal

-harmadik rész-

Home office-ban csábító a „más dolgom van” hárítás választása. Az, ha port törölsz, megnézed a prezentációt, majd facebookon böngészel, kirohansz tejet venni, írsz egy mailt és utána kivasalod az abroszt, szétforgácsol, csak még kedvetlenebbé tesz. Inkább azt javasoljuk, hogy az egyes – főleg összetettebb és emiatt nemszeretem – feladatokat ossza részletekre. Ha például ügyintézni kell valamit, előbb érdeklődj telefonon, készíts listát, egyeztess, találd ki fejben, mit mikor teszel. Előre tűzzd ki célodul, hogy mondjuk minden passzoló szolgáltató nevét és elérhetőségét kigyűjti. Vagy hogy mindenképpen megnézel legalább 5 webáruházat a neten. Tartson utána 10 perc pihenőt – hölgyeknek egy tábla csokival a díványra, női magazin olvasása habos kakaóval a kézben. (Mivel nem vagyok férfi, az urak találjanak ki maguknak valamit!)

Majd később folytassd, tűzz ki magadnak egy újabb mikrocélt, például a fenti gyűjtés eredményeinek listába rendezése, vagy a prezentáció első bevezető slide-jainak megírása a gyűjtés alapján. A lényeg, hogy a díványon heverészést sem mosás, séta és más elterelő hadműveletek kövessék! Persze száz másik feladat is elképzelhető a fenti helyett – a lényeg, hogy amit nem akarsz egyszerre megcsinálni, azt osszd kis részfeladatokra! Minden egyes kis rész után iktass be pihenőt. Így nem fogod robotnak érezni a végeláthatatlan ügyintézést. A dolog jó oldala, hogy ezzel az agyunkat is programozzuk, az ilyen tervezés megszokássá válik, és előbb-utóbb hatalmas időnyereséggel is jár, nem beszélve a hatékonyságról és élvezeti faktorról. A halogatás persze még így is reális veszély. Lehet, hogy az előkészületeket megtetted, de nem és nem akarsz „kimászni” beszélni azzal a pimasz étteremvezetővel, aki a világ végén lakik, nem akarsz nekiállni a 15. slide-nak, mert a diagrammokkal nem vagy jóban.

A halogatás ellenszere a visszacsatolás, feedback. Ahogyan a cukoréhség elűzhető gondolkodási szünet beiktatásával, úgy trükközhetjük ki magunkat, ha menekülőre akarnánk fogni a nemszeretem feladat elvégzése előtt. Tegye fel magának a kérdést, valóban szükséges-e az a lépés, melyet hirtelen meg akarsz tenni a feladat helyett, melybe éppen bele akarsz fogni. Szóval, vajon szükséges-e azonnal megnézni az e-maileket vagy kimenni inni még egy kávét?

Természetesen ez a „gyakorlat” is lassan válik szokássá, hiszen lényegében kényszeríted magad – azonban ha kontrollálni tudod a cselekedeteit, sokkal kitartóbb, hatékonyabb munkaerő leszel. A cukorka-taktikások kedvence lehet az a gyakorlat, amikor minden egyes valósan elvégzett etap után jutalom jár. Fentiekkel kombinálva tehát: lista, szünet, telefon, szünet, prezentáció, szünet, majd öltözés és kimenetel, megbeszélés az étteremben, a jutalom: fenséges shopping-délután vár Rád, miután letudtad egy nagy lendülettel aznap az egyeztetést és megrendelést, prezentációírást!

Persze ehhez is kell következetesség – nem ér például megenni a csokit előre, amiért majd egyszer elvégzek valamit. Eleinte ehhez is pontos tervezés kell, míg rá nem kap az ízére, mert a jutalomszüneteket be kell tervezni. A pszichológusok szalámi technikának hívják, mivel – akár egy vekkerórával jelezve ezeket – részekre osztjuk a napot vagy napszakot, minden elvégzett feladat után kisebb, és 5 elvégzett feladat után nagyobb jutalmat adva magunknak. Első lépésként állíts fel listát azokról a primér feladatokról, melyeket el kell végeznie. Ebben egészen apró feladatokat is jelölj meg és mellette az ezért járó – ennek megfelelő nagyságú – ajándékot. Egy egység lehet mondjuk félórás. A lényeg itt az, hogy nem konkretizálod a feladatokat, nem próbálod előre meghatározni a részeket, hanem ami a „csövön kifér” dolgozunk, míg le nem telik az idő. Mivel minden egyes rész után jutalom következik, agyunk – pavlovi reflexeit követve – várja a végét, és örömérzetet kelt már munka közben is. Ha megvan az 5 egység, jöhet a jutalom: séta a barátokkal, mozi, shopping.

Ne felejtsd: a mísz, halogató, negatív beállítottságú ember állandóan tépelődik, nem képes reálisan megítélni és irányítani a valóságot – saját jó kedvét előre rontja el, hiszen „úgysem lesz már ott a partyhoz hely, úgyis elkésik a fotós, úgyis elfelejtek valamit, mi van ha a menü nem fog ízleni, a főnök úgyis állandóan kritizál…” – ha így gondolkodik, persze, hogy kínok kínját éli meg minden lépésnél. Félgőzzel végezve a dolgokat, persze, hogy minden kisiklik! Ami pedig sikerül, abban sem lesz öröme, és minden újabb szervezési ponthoz hatalmas erőfeszítés kell majd, hogy megtegye, mintha hatalmas puttonyt cipelne a vállán.

Hölgyeknek egy ide passzoló viccel zárom: azért imádkozik egy passzív beállítottságú hölgy, hogy bárcsak Isten segítene neki egy csinos és gazdag férjet találni. De nem jár szórakozni, nem nézi a társkereső oldalakat, és nem néz körbe a baráti körében sem, leszegett fejjel mászkál, kesereg – így nem ismerkedik meg senkivel sem. Egyszer csak Isten leszól neki: „Indulj el, nálam van a tuti pasi. Félúton találkozunk.”


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *