Levél Csukás Istvánnak

Egy éve minden mese kicsit szomorú: levél Csukás Istvánnak

Fotó: port.hu

Egy éve már, hogy a gyerekkorunk mesehősei nagyokat hallgatnak. Süsü sokszor ül némán egy vackorfa tövében és mélyeket sóhajt. Picur is kevesebbszer lóbálja a táskáját vidáman útközben és Pom Pom sem mesél már annyit Gombóc Artúrról, meg Festéktüsszentő Hapci Benőről. Tavaly február óta minden mese szomorú egy kicsit.

A nagy ho-ho-ho horgásznak sincs kedve vízbe lógatni a Főkukacot és a Le a cipővel! gyerekserege is sokszor csak ül a szigeten melegítőben és mindenki kényszeredetten egy fadarabbal piszkálgatja a homokot. Tudtuk, hogy bekövetkezik, mégis, még ma is nagyon fáj.

Fáj, mert az ön halálával a mi gyerekkorunk is meghalt egy kicsit. Az a gyerekkor, amit megédesített, kipárnázott, széppé tett a meséivel. Egyszer azt mondta valahol, egy írónak tudni kell, hogy a gyerek lelke mennyit bír el. És ön nagyon jól tudta. Kézen fogott bennünket, s elvitt a saját mesebirodalmába, ahol kellemes volt, békés, izgalmas, mégsem vibráló és feszültséggel teli, mint a mai mesék. Most már bevallhatja, valójában ön is abból a meseországból jött közénk. Nem mondta, de mi sejtettük. Mandulaszemek, huncut mosoly, méretes bajusz. Mindezen egy felnőtt átsiklik, de mi gyerekként tudtuk, ez a Csukás bácsi közénk való.

Egy éve már Kisrece, Süle meg a többiek sem nyomoznak akkora lendülettel, csak ülnek a játszótér padjain és néznek maguk elé és Sebaj Tóbiás sem találja a helyét. Tudom, hogy már 83 éves volt, de valahogy azt gondoltuk a jó Isten itt hagyja nekünk örökre Csukás Istvánt, mert megérdemli. Mert annyit tett a gyerekekért, mint senki más. Egy külön világot teremtett nekünk, ahová 140 centi alatt bárki bemehetett, s élvezhette minden pillanatát a gyerekkorának.

Mindent köszönünk önnek! Köszönjük a szép gyerekkort, a kedves meséket, a vidám történeteket és azt, hogy figyelt ránk. Köszönjük Süsüt, Pom Pom-ot, Bagamérit, akiket a gyerekeinknek is megmutattunk és talán ugyanazt érzik, mint mi egykoron és inkább kérik Süsüt, mint az izgága, nyugtalanító mai meséket.

Egy év telt el… Ígérje meg, hogy ott fent, a magasban is írni fog! Ha pedig elkészül egy újabb csodás mesével, csak eressze le egy selyemzsinóron a kéziratot, mi pedig várni fogjuk idelent. Vagy szólunk az Órarugógerincű Felpattanónak, menjen fel érte. Mint a mesében…

Nyugodj békében, Csukás István!

Forrás: https://www.ujsagmuzeum.hu/csukas-istvan/, Fotó: port.hu