Current track

Title

Artist


Ékszerek és bizsuk -3. rész-

Written by on 2021.05.21.

A XIX. század végén a hölgyek fellázadtak a másodirányzatok, olcsó nosztalgia és merev viktoriánus stílus ellen. Az arany ékszerek sajnos durva megmunkálású, olcsó arany-tucatáruvá degradálódtak. A probléma az lett tehát, hogy az egyediséget nélkülöző dublé aranyak elvették az arisztokrácia a kedvét a vásárlástól – szinte sikké válik az ékszertelenség. Nappal alig hordtak a hölgyek ékszert, az ékszerészek majdnem éhen haltak. Esti alkalmakra megmaradt a gyémánt, de a hölgyek inkább egy-egy kimagasló értékű holmit viseltek, mint több középszerűt. Megnő az igény a kézi, egyedi tervezésű ékszerek iránt, mely igényt az art nouveau, azaz szecesszió művészei elégítik ki a XX. század elején, amikor a nőt a természetbe fonják valósághű bogár és növényábrázolásaikkal, organikus, életigenlő stílusban. Ez a stílus az ékszeretben 1895-1910 közé tehető, és valós fantázia és az alkotás szabadsága jellemzi, az alapanyagok egyszerűsége és megfizethetősége mellett. Megszületik az igazi designer-ékszer, melynek értékét egy művész neve, stílusa adja. A legfeltűnőbb újítás a nőalak megjelenése: a női profil és hullámzó testű és hajú meztelen női alak a hanyatló századvég polgárasszonyának felszabadulását mutatja. Az anyagokat szépségük és nem értékük alapján választották ki: az opál és holdkő megfért az üveggel és sztaniollal is. Az ablakzománc használata mutatós technika: mivel a rekeszzománchoz hasonló, a fény szabadon áthatol rajta. René Lalique munkáit szerte Európában megismerik. A legnemesebb ékszernek a nyakláncot tartották. A szecesszió különböző neveken az egész világot meghódította. Sok olyan ékszer is készült, mely hagyományos megmunkálással készült, azonban olyan művészi igényességgel, hogy elvesztette használati értékét. A technikai fejlődés szebbé varázsolja a köveket is. A briliánscsiszolású gyémánt már hozzáférhető volt az 1890-es években.

Éppen ezért a foglalatról áttevődött a hangsúly a kövekre. A gyémánt mellett a századvég ruháinak kiváló kiegészítője volt a gyöngy és opál, melyek gyakran a gyémánttal együtt szerepeltek. A gyöngyőrületnek köszönhetően többsoros gyöngyöket kezdtek viselni. A századvég nagy ékszerésze Fabergé, aki a híres tojásokon kívül a babérágakból álló zománcozott ékszerről is híres, stílusa kicsit rokokó, kicsit szecessziós, de mindig letisztult, funkcionális. Ékszerei kimunkálása példaértékű. A századvégre megjelent a mai hajráf: teknőcből hajlítva, kődíszítéssel. A garnitúrák azonban véglegesen kimentek a divatból. A nők úgy válogatták össze kedvenc darabjaikat, ahogyan aznap kedvük tartotta, a nagyobb ékszerkollekció tipikussá vált, gyakran kevertek hamisat igazival – a látvány átvette a státusz szerepét. A XX. század modernizmusának előfutára tehát a szecessziós ékszerészet, amely a formát és látványt helyezi előtérbe a mívesség és drágaság helyett.


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *