Current track

Title

Artist


Benzinár-robbanás közeleg Németországban?

Written by on 2021.09.05.

A német szövetségi kormánynak kétévente be kell nyújtania az úgynevezett “előrejelzési jelentést”, amely azt rögzíti, hogy Németország aktuálisan hogyan áll az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, hogy saját céljai és a párizsi klímamegállapodás céljai megvalósulnak-e. Ezért is rendkívül fontos ez a dokumentum a német éghajlat-politika számára, mert közvetve meghatározza, hogy milyen intézkedésekre van szükség, és hogy a polgároknak mire kell majd számítaniuk.

A legújabb kiadás azonban március óta késik. Ennek oka a korona és az uniós követelmények, valamint a többi érintett minisztériummal való szükséges koordináció – közölte az illetékes környezetvédelmi minisztérium még augusztusban. Nem világos, hogy a jelentés a szeptember 26-i szövetségi választások előtt a nyilvánosságra kerül-e.

A kép illusztráció/pexels

A “Handelsblatt” úgy tűnik, hogy megszerezte az új előrejelzési jelentést – rossz hírekkel a legtöbb autós számára. Azok, akik még mindig belső égésű motorral közlekednek, valószínűleg sokkal drágább lesz a jövőben a tankolás. A különböző szakértők és kutatóintézetek által a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség számára készített számítások szerint a felár literenként 70 cent. Egy vidéki, két autóval rendelkező család számára ez a Handelsblatt szerint évi 1800 euró többletköltséget jelentene, egy városi, egy autóval rendelkező család számára pedig 700 eurót.

Ennek oka az úgynevezett CO2-árban – és a múlt bűneiben – rejlik. A jelentés szerint Németország 2021-ben hétmillió tonnával, 2022-ben pedig akár 20 millió tonnával is elmarad a közlekedési ágazatban kitűzött éghajlat-politikai céljaitól, mivel a korona után a mobilitás ismét növekszik.

Minél kevésbé ambiciózusnak bizonyult a múlt és a jelen éghajlatvédelme, annál ambiciózusabbnak – és rövid távúnak – kell lennie a jövő eszközeinek. A szövetségi alkotmánybíróság ezt már áprilisban, az éghajlatvédelmi törvényről szóló ítéletében rögzítette az elveket.

A kibocsátáscsökkentés egyik legjobb eszköze rövid távon a CO2-ára, amely jelenleg 25 euró CO2-tonnánként, és hozzáadódik például a benzinhez is. A gyakorlatban ez jelenleg literenként hét-nyolc centes többletköltséget jelent. Az árnövekedés oka, hogy minél drágábbak bizonyos szennyező anyagok, annál valószínűbb, hogy a polgárok és a vállalatok tartózkodni fognak a használatuktól. A szakértők ezt “irányító hatásnak” nevezik.

De ahhoz, hogy egy év alatt 20 millió tonna CO2-t pótoljunk, sok “intézkedésre” lenne szükség. A CO2-árnak, és így a benzin árának is jelentősen emelkednie kellene. A szakértők szerint még a jelenlegi ár ötszörösére, tonnánként 125 euróra történő emelése is “csak” évi nyolcmillió tonna megtakarítást eredményezne – ami túl kevés. De az nem világos, hogy valójában milyen magasnak kell lennie az árnak. Az olyan szakértők, mint Claudia Kemfert a Német Gazdasági Intézet (DIW) munkatársa, aki szintén részt vett az előrejelzési jelentés elkészítésében, azt feltételezik, hogy 150 euró/tonna elegendő lehet – feltéve, hogy egyéb intézkedéseket is segítik az éghajlatvédelmi politika sikerességét. A Német Ipari Szövetség számára 2019-ben készített, sokat emlegetett tanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy inkább 250 euró/tonna lenne szükséges.

A politikai döntéshozók számára ezek a számok hatalmas robbanóerővel bírnak. Nem világos ugyanis, hogyan lehet ezt az árrobbanást társadalmilag elviselni. Az SPD és a Zöldek egy “éghajlati prémiummal” vagy “energiapénzzel” kampányolnak, amely a CO2-árból származó bevételt visszaadná a polgároknak. Az elv: aki sok CO2-t fogyaszt, az fizet felül; aki keveset fogyaszt, annak talán még marad is valami.

A zöldek által emlegetett évi 75 eurós prémium azonban közel sem elég ahhoz, hogy kompenzálja az árnövekedést. Ugyanakkor a párt tömegesen kívánja támogatni a helyi közlekedés bővítését és az elektromos autók vásárlását, de ezek is inkább hosszú távú projektek. A CDU/CSU a zöldáramadó eltörlését és az áramadó csökkentését helyezi kilátásba, de szakértők szerint ez sem lesz elég.

A CDU/CSU, az SPD és a Zöldek vezető jelöltjei mindazonáltal kitartanak amellett, hogy a szükséges klímavédelem nagyobb személyes áldozatok nélkül is megvalósítható. A klímavédelem “ipari projekt” – mondta Olaf Scholz pénzügyminiszter és az SPD kancellárjelöltje még az első választási kampányban “Triell” című műsorában vasárnap az RTL televíziós csatornán.

És mi van akkor, ha a célokat egyszerűen nem tartják be? Ha a német kormány figyelmen kívül hagyja a klímacélokat, és ragaszkodik ahhoz, hogy a CO2 ára 2025-re mérsékelt 55 euró/tonnára emelkedjen? Még akkor is, ha valaki el akarja fogadni az éghajlatra gyakorolt következményeket, amelyeket most már nehéz figyelmen kívül hagyni. Egyrészt azért, mert Németország nemzetközi szinten elkötelezte magát a párizsi klímaegyezmény betartása mellett. Másrészt az új éghajlatvédelmi törvény az alábbiakat biztosítja: előírja, hogy a felelős minisztereknek három hónapon belül javítási javaslatokat kell benyújtaniuk, ha a klímacélok valamelyik, a hatáskörükbe tartozó területen nem teljesülnek. Ezt követően egy éghajlati szakértőkből álló tanács megvizsgálja a javaslatokat, és jóváhagyja – vagy elutasítja – azokat.

A minisztériumok számításai “módszertanilag nem voltak következetesek” – állították egy augusztusi nyilatkozatukban. Ha szó szerint értelmezzük az éghajlati törvényt, akkor a CO2-célkitűzések elérését “minden elképzelhető körülmények között biztosítani kell”. Más szóval: a szövetségi kormánynak a múlt elmulasztott klímapolitikájának pótlására erős klímatörvényt kellett jóváhagynia  – mert most gondjai vannak a célok teljesítésével.

 

Itt olvashatod el németül.

 

Forrás: focus.de


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *