Current track

Title

Artist


Az ékszerek és bizsuk történelme

Written by on 2021.05.21.

Az ékszerek és bizsuk

Az évezredek alatt nem volt olyan korszak, melyben a szépítkezés különböző testre aggatott mütyűrök által ne lett volna általános. Sőt, a régészeti leletek azt mutatják, hogy az emberben ősib vágy él, hogy felékszerezze magát!

Mi az ékszer?

A természet adta ásványok, állati termékek és kezdetleges kő amulettek viseléséhez képest a merev, állandó, nemesfémből és megtisztított, foglalt és formált drágakővel készült darabokat nevezhetjük mai értelemben ékszernek.

A faragott fa, kő, csont és kagyló után a természetben talált kövek váltak az ember ékszereivé. A drágaköveket i.e. 3200-3000 körül kezdték először viselni, az Eufrátesz és Nílus partján élő kultúrák tagjai. Ezek általában ún. cabochon (ejtsd kaboson), azaz csiszolás nélküli, kerek formájú kövek voltak. A cabochon egy jelenleg is használt csiszolási típus elnevezése, fazetta nélküli, domború felület. Szikrázóan széppé jóval később, a csiszolási technika fejlődésével tették a köveket. Persze a drágakő már akkor is a társadalom privilegizált csoportjai számára volt elérhető. Nemcsak szépségükért viselték a köveket, hanem státusz szimbólumként is. Sőt, hittek erejükben is, hogy megvédenek a rontó erőktől, és egészségessé tesznek. A keleti társadalmak drágakőnek tartották az ametisztet, achátot és jáspist is, melyek kvarckristályok. A drágakövek többsége ásvány, és ritka a szép színű, áttetsző, tökéletes szerkezetű darab.

Az ókori civilizációkban az ékszer egy-egy személy tulajdona volt, melyet vagy utódja örökölt, vagy halálakor mellé temették.

Európában az ékszereket a XVIII. századig nem örökölték az utódok, az ékszert a benne rejlő kövek és nemesfém értéke, és nem design-ja miatt tisztelték. Még tulajdonosuk életében újrafoglalták, eladogatták, vagy kiegészítették kincseiket újabb kövekkel, éppen divatosan foglalt darabokkal. Eredeti formában csak a XVIII. századtól maradtak meg ékszerek, melyekből következtethetünk a kor divatjára. Az ekkor divatos masnis gyémánt melltűk az egész században divatban maradtak, persze a szabályos geometriai formák, a csillag, virág, félhold motívum állandóan visszatérő, közkedvelt motívum volt. Brossok, függős fülbevalók készültek belőle. Ez a stílus mind a mai napig tovább él, a romantikus, alkalmi ruhák kísérője gyémántból és strasszból egyaránt. A polgári életmóddal és a gazdaság fejlődésével egyre szélesebb rétegek engedhették meg maguknak, hogy ékszereket viseljenek. Mivel elég nemesfém állt rendelkezésre, és a Dél-Afrikai gyémántok elözönlötték Európát, új ékszereket készíttettek a családok, nem szedték szét régebbi darabjaikat, így az ékszer megint az örökség részévé vált. Kedvencek a joux-joux-s (ejtsd zsuzsu), azaz függős karláncok, melyeken talizmán gyanánt patkó, szív és kulcsocska stb. függött. Később a ma „charms”-nak nevezett karláncok ismét divatba jöttek, pld. 1920-ban, 1950-ben.

A Francia Forradalom negatív hatással volt az ékszerészetre – a pompakedvelés nem volt jópont, így a korszakban kevés igazán szép darab készült, hogy azután a direktórium idején ismét lassan helyreálljon a rend. Sőt, rend? Újabb pompaigenlő, ékszerekben dúskáló korszak következett. A görög divat újraéledése az egyszerű, halvány pasztellszínű, redőzött ruhák nyakában egyszerű, lapos ékszert kívánt meg. Hosszú nyakláncokat kezdtek hordani, s minden ujjukon viseltek gyűrűt. A hosszú láncok, ezt később is láthatjuk, mindig újra divatba jönnek, amikor egy egyszerű ruhán jól mutat a hosszú lánc – lásd az 1920-as évek divatját vagy Chanel hosszú gyöngyláncait 1940 körül. A XIX. század elején fellendült az ékszervásárlási kedv: Napóleon és kedvese, Joséphine, imádta a szép ékszereket, elsősorban a színes kövekből készülteket. Mivel visszaszerezték a francia koronaékszereket, a drága hölgynek elég alapanyag akadt, hogy kreativitását kiélje a drágaságok újrafoglalásában.


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *