Current track

Title

Artist


50 éves München metróvonala

Written by on 2021.10.19.

München a világvárossá válás útján 50 évvel ezelőtt indult el.

A kép illusztráció/pexels

1971. október 19-én üzembe helyezik München első metróvonalát, amely mérföldkőnek számít az állam fővárosában. Az új közlekedési eszközt az az ígéret kíséri, hogy München élhető és humánus világvárossá válik.

“Ez még mindig olyan élmény, mint a Zugspitzére való felvonózás” – mondja egy hallhatóan izgatott BR-riporter 1971 őszén. “Amint elmész, máris újra ugyanott lehetsz- a bajor temperamentumhoz képest szinte túl gyorsan.” A müncheni földalatti ahogy akkoriban, jelenleg is vonzerőt jelent. Néhány nappal korábban, 1971. október 19-én Georg Leber (SPD) szövetségi közlekedési miniszter – díszvendégekkel körülvéve – a Marienplatz metróállomáson felszáll az ünnepi díszben pompázó metróra, és megnyomja a vezetőfülkében az indítógombot. Ez a pillanat volt egy új korszak kezdete.

“Átadjuk a forgalomnak a müncheni metró első szakaszát, remélve, hogy Isten áldása lesz ezen az új vonalon, és hogy minden müncheni lakos, aki valaha is utazik majd rajta, még sok generáción át békében teheti a metróval.” mondta Georg Leber (SPD), szövetségi közlekedési miniszter (1966-1972) az átadó ünnepségen.

Alfons Goppel (CSU) bajor miniszterelnök és Hans-Jochen Vogel (SPD), München főpolgármestere is jelen volt az emlékezetes pillanatnál. Döntő lépésről beszélt, amelyek közlekedési feltételek és a müncheni életminőség javítása érdekében történtek. Nem egy lélektelen mechanizmusnak való alávetettségről van szó, hanem az emberség megőrzéséről – mondta akkoriban Vogel.

Nyolc évvel korábban a főpolgármester városfejlesztési tervével meghatározó irányt szabott a metró építésének. München volt Nyugat-Németország leggyorsabban növekvő városa. Ráadásul Münchenben volt a legnagyobb a gépjárműpark sűrűsége – magyarázza Sasha Disko-Schmidt, aki a müncheni metró történetét tanulmányozza a Deutsches Museum Közlekedési Központjában.

Az utcák egyre zsúfoltabbak voltak, a “közlekedési vészhelyzet” mindenki számára egyértelmű volt. “Az 1960-as évek elején a gépkocsik zsúfoltsága okozta az első számú problémát a müncheniek számára” – mondja Disko-Schmidt. Ez vezetett végül a forgalomszervezés megváltoztatásához.

Azonban a müncheni metróépítés gondolata már akkor sem volt új. Már a 20. század elején léteztek első elképzelések alagútvonalakról, amelyeket azonban gyorsan elvetettek. Az 1930-as években a nemzetiszocialisták azt tervezték, hogy a villamosokat a föld alá száműzik – magyarázza Sasha Disko-Schmidt. “Hitler nagy támogatója volt az autónak és nagy ellenzője a föld feletti villamosnak” – mondja Disko-Schmidt.

Egy észak-déli irányú földalatti városi vasútvonal építését tervezték – egy autóbarát város építőköveként. 1938-ban megkezdődött egy földalatti alagút építése a Lindwurmstraße alatt. Azonban nem lett hosszabb 590 méternél, mert a második világháború miatt a munkálatokat le kellett állítani. Az alagútból légoltalmi óvóhely lett – a háború után pedig gombát termesztettek benne. További majdnem három évtizedbe telt, mire a földalatti vonatok ténylegesen közlekedni kezdtek.

1963-ban Hans-Jochen Vogel müncheni polgármester városfejlesztési tervet készíttetett – 1990-ig előre. Ennek fontos része volt a metró, ugyanis München kozmopolita várossá vált. 1964-ben Vogel megalapította a Földalatti Irodát, amely két évvel később önkormányzati hivatal lett.

Az osztály vezetőjét, Klaus Zimniokot sok müncheni lakos még ma is az “underground atyjának” tekinti. Már 1963-ban a müncheni városi tanács tagjai számára szervezett egy túrát a hamburgi metróban. Zimniok szerint a városi tanácsosok lelkesedtek a hamburgi metróért, amelyet már 1912-ben megnyitottak, valamint a müncheni közlekedéstervezők a világ minden tájáról merítenek inspirációt.

“Az volt az ambíciójuk, hogy a világ legmodernebb metrórendszerét építsék meg” Sasha Disko-Schmidt, a Német Múzeum Közlekedési Központja

 

1965-ben megkezdődnek az építkezések, s amikor a következő évben kiderült, hogy az 1972-es olimpiai játékokat Münchenben rendezik, a metróépítés igazán beindult. Az első vonal mindössze hét és fél év alatt készült el: az U6-os a Kieferngarten és a Goetheplatz között – mintegy tizenkét kilométer hosszan terül el a föld alatt.

Az 1972-es olimpiai játékok idejére elkészült a 3-as metróvonal is az olimpiai központig. Tény, hogy a müncheni metró akkoriban sokkal modernebb volt, mint hamburgi vagy berlini társai. Az olyan folyamatok, mint az indítás és a fékezés már automatizált volt.

Az 1980-as években az U-Bahn minden irányba növekszik. Új vonalakat adnak hozzá, a meglévőket meghosszabbítják a külvárosokba – mindezt az 1990-es évektől kezdve. A földalatti bővítésnek azonban megvannak a maga hátrányai is. Amikor 1994-ben új alagutat ástak Truderingben, a talajvíz beszivárgott, és az alagút feletti szikla lesüllyedt. Egy hatalmas kráter nyílt az úton, és egy buszt húzott a mélybe. Három ember meghalt, 36 pedig megsérült, néhányan súlyosan. Ez volt a müncheni metróépítés történetének legsúlyosabb balesete.

Az eddigi utolsó, 2010-es meghosszabbítás az U3-ast Moosachig hosszabbította meg. Ma a müncheni metróhálózat 103 kilométer hosszú. A legelső, 1967-től épített A típusú metró 155 dupla kocsija pedig még mindig a müncheni metróban dübörög. Ma azonban már aligha gondol bárki is “olyan élményre, mint a Zugspitzére való felvonózás”.

 

Ide kattintva olvashatod el némétül.

 

Forrás: br.de


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *