Most szól

Cím

Előadó


“Veszteség nélkül nincs változás, és változás nélkül nincsen élet”

Írta 2020.09.29.

Debulay-Nagy Melinda tollából

Egész életünkben abba kapaszkodunk, amink van. Úgy félünk a veszteségtől, akár a haláltól. De veszteség nélkül nincs változás, és változás nélkül nincsen élet.

Murdoch nyomozó rejtélyei c. film

Napjainkban már gyerekkortól kezdve tanuljuk, hogy hogyan szerezzük meg azokat a dolgokat, amikre vágyunk, ugyanakkor azt már nem tanuljuk meg, hogy hogyan engedjük el azt, ami a miénk volt. Merthogy nem minden marad nálunk, a veszteség hozzátartozik az élethez, amiben – úgy vélem – három dolog biztos: egyszer az, hogy megszületünk, majd hogy meghalunk, végül pedig, hogy érnek minket veszteségek.

Mik okoznak veszteség élményt? Ami szinte mindenkinek eszébe jut az a halál okozta veszteség, pedig sokkal több minden tartozik ebbe a kategóriába: munkahely elvesztése, párkapcsolat befejezése, egészség károsodás, költözés, egy kis kedvenc (háziállat) elpusztulása, jövőbeli vágyaink, álmaink meghiúsulása és még lehet sorolni.

Manapság megszoktuk, hogy ha valami fáj, akkor bevesszük a fájdalomcsillapítót, és már mehetünk is tovább, a fájdalom gyorsan elmúlik. A lelkünk viszont (sajnos, nem sajnos…) nem így működik. Neki időre van szüksége, hogy a veszteség okozta fájdalmat feldolgozza. Ilyenkor sokféle érzéssel találkozunk: fájdalom, kétségbeesés, hitetlenség, bűntudat, hiány, szomorúság, jó érzéssel eltöltő visszaemlékezés, kínzó vágyakozás, megkönnyebbülés, zavarodottság, kontrollvesztettség érzése stb. A feldolgozás pedig egy véges folyamat, bár mindenkinél más ütemben zajlik le. Azt, hogy mennyi ideig tart sok minden befolyásolja pl. milyen fontos volt számunkra, mennyire erősen kötődünk/kötődtünk ahhoz az adott személyhez, tárgyhoz, állathoz, álomhoz. Sokszor még egy adott emberen belül is máshogy zajlanak le a különböző veszteségekkel járó gyászmunkák. Minden veszteségünk egyedi formában jelenik meg.

A gyász munka során megkérdőjeleződik az identitásunk, korábbi céljaink, akár a világ igazságosságába vetett hitünk. A feldolgozás során újra meghatározzuk önmagunkat, új értelmet adunk céljaink, újra definiáljuk kapcsolatainkat, esetleg változtatunk is rajtuk, általában a világról is máshogy gondolkodunk. A folyamat során hullámzást tapasztalunk a jobb és a rosszabb időszakok között, valamint az érzések intenzitásában, erősségében is változás figyelhető meg. Eleinte sokkal több a rossz nap, kevesebb a jó, majd idővel az arány megfordul, és a negatív érzések intenzitása is csökken (nem tűnik el feltétlenül, de sokkal ritkábban fordul elő, és jelentősen tompul).

Vannak, akik szeretnek egyedül megküzdeni a veszteség feldolgozásával, mások pedig keresik a támogatás lehetőségét. Fontos, hogy ilyenkor a környezet, társ ítélkezés mentesen meghallgassa a gyászolót, aki őszintén és nyíltan beszél fájdalmáról, a gyásszal való küzdelméről.

Mint említettem a gyászmunka egy véges folyamat, aminek a végén a fájdalom már csak tompán van jelen, az egyén képes az életét új vagy megújult formában tovább élni.

Szerző: Debulay-Nagy Melinda


Olvasói vélemények

Írj választ

Az E-Mail címed nem lesz publikus A *-gal jelölt mezőket ki kell tölteni



Olvasás folytatása

Következő bejegyzés

Öltözz interjúra


Bélyegkép