Most szól

Cím

Előadó


ÁLLAMALAPÍTÓ I. SZENT ISTVÁN KIRÁLYUNK ÜNNEPE

második rész

Tegnap tisztáztuk, hogy mit is ünneplünk augusztus 20-án.

Alig három évtizede, hogy az Országgyűlés 1991. március 5-i döntése értelmében a március 15., augusztus 20., október 23. nemzeti ünnepek közül a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára Szent István napját emelte. Végre révbe ért István királyunk.

De ki is volt ő, milyen családból származott, mik voltak a céljai?

István (975 körül-1035. augusztus 15.) a Vajk nevet kapta születésekor. Még gyermekkorában, az első térítési hullám idején keresztelték meg. Édesapja Géza fejedelem ((945 körül – 997. február 1.), édesanyja Sarolt (kb. 950–1008) volt. Géza és valószínűleg Sarolt is megkeresztelkedett, ám életük végéig megtartották a pogány szertartásokat. Ebből is látszik, hogy a magyarok kereszténységre való térítése számukra nem vallási, hanem politikai kérdés volt: a magyarság megmaradásának az ügye. Istvánt tudatosan nevelték az új hit szerint.

István erkölcsi példát biztosan nem a szüleiről vett, hisz apja nagyon kegyetlenül, hatalmaskodva bánt népével. Anyja sem volt különb: habár nagyon szép erdélyi leányzó volt, Thietmár (976–1018) merseburgi püspök így jellemzi: „…módfelett ivott, katonamód lovagolt és egyszer egy férfit, szertelen haragra gerjedve maga megölt.” Rendkívül okos volt. Querfurti Bruno (974–1008) német érsek, hittérítő szerint, aki személyesen is ismerte Géza és Sarolt udvarát: „Az egész országot hatalmában tartotta, férjét és ami férjéé volt, ő kormányozta.”

Ki legyen a trónörökös?

A nyugati öröklődési rendben az elsőszülöttségi utódlás volt a természetes.

Viszont az ősi rend alapján Gézának két várományosa volt: öccse, Mihály és Koppány, akit sikeresen elszigetelt. Amikor István ifjúvá érett, atyja az ország nagyjait és harcosait gyűlésbe hívta, és ott a 15 éves Istvánt utódaként elfogadtatta.

A pajzsra emelés után két évvel István megházasodott. Gizella bajor hercegnőt (kb. 980–1059), Henrik bajor herceg (951–995) és Gizella burgundiai hercegnő lányát vette feleségül. Az esküvőt Scheyernben, Bajorországban tartották, s feljegyezték, hogy a menyasszony már fejlett hajadon és majdnem egy fejjel magasabb volt uránál, ami azért érdekes, mert István ekkor tizenhét, Gizella pedig tizenkét esztendős volt…

Koppánynak nem volt ínyére, hogy kirekesztették az utódlásból, és még Saroltot sem vehette feleségül, ezért fellázadt István ellen. A szokásjog szerint neki volt igaza, de már más szelek fújtak akkoriban. Koppány ideje lejárt. István Veszprém és Várpalota között ütközött meg a „lázadó” Koppánnyal, aki számára nem volt kegyelem: a csatában elesett testét felnégyelték, és hosszú időre négy vár (Győr, Veszprém, Esztergom és Gyulafehérvár) kapujára tűzték ki elrettentésül.

Jön a korona

A X. században úgy léphetett valaki a keresztény királyok sorába, ha két feltételt teljesített. Az egyik az volt, hogy el kellett ismertetni a világi hatalmakkal, elsősorban a Német-római Császársággal a felkent királyi méltóságot, másrészt

egyházszervezetet kellett alapítani. István mindezeknek eleget kívánt tenni, ezért III. Ottó császár támogatta a független magyar királyság létrejöttét, és javaslatára II. Szilveszter pápa koronát adományozott Istvánnak. A koronázásra 1000. december 25-én vagy 1001. január elsején került sor Esztergomban.

István nagyfejedelemből I. István király lett.

Az egyházszervezet kiépítése

István két érsekséget alapított, az esztergomit és a kalocsait.

Az esztergomi prímás-érsek lett a magyar egyház feje. A püspökségeknek hatalmas földeket adományozott, ez lett az egyik bevételi forrásuk, a másik pedig a tized vagy dézsma. István a templomba járást és a vasárnap megtartását is törvénybe iktatta.

Templomokat és apátságokat is építtetett, leghíresebb a pannonhalmi apátság.

A vármegyerendszer kialakítása

A király várakra építette a közigazgatás szervezetét, mert ezek biztosították hatalmát. Miután egyesítette az országot, a törzsi-nemzetségi birtokok nagy hányadát a király tulajdonaihoz csatolta, majd belőlük alakította ki a várbirtokot, ami később a királyi vármegyerendszer alapjául szolgált.

A királyi székhely először Esztergomban volt, majd István Székesfehérvárra helyezte át, ahol bazilikát építtetett.

Egyébként a király és kísérete (a királyi udvar) udvarházról udvarházra járt, felélve azok minden jövedelmét-készletét…

Van fiúutód!

István és Gizella is iparkodott biztosítani a megfelelő utódot. Öt gyermekükről tudnak a krónikák, két fiúról és három lányról. A két fiú közül Ottó volt az idősebb, tehát a trónörökös, de ő fiatalon elhunyt. Imre herceg (kb. 1007–1031) lett a trón várományosa. A kisfiút hétéves koráig az édesanyja nevelte. Ezután Gellért (981–1046), a tudós bencés szerzetes tanította; elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, latinra is megtanította. A tudományok mellett a vallási-hitbéli világ rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt évesen atyja magához vette Imrét, és elsajátíttatta vele az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomácia művészetét. István király „Erkölcsi intelmek Imre herceghez” című művében személyes útmutatást adott az uralkodáshoz fiának.

Apja rábízta a királyi sereg parancsnokságát. A herceg ekkor már nős volt; minden bizonnyal rangjának megfelelő házasságot kötött, bár nem tudjuk, ki volt az ara – csak annyit, hogy tisztasági fogadalma alapján Imre és felesége szűzies házasságban éltek.

1031-ben I. István hatalmának csúcspontjára ért. Székesfehérvárott fia megkoronázására készült, hogy a kereszténnyé lett magyar nép jövőjét így biztosítsa.

Egy álom tovaszáll

Minden készen állt a hatalom átadására, amikor bekövetkezett István király életének legnagyobb csapása. Imre vadászat közben – valószínűleg – egy vadkan áldozata lett.

A tragédia megbetegítette Istvánt.

Ilona nővére és a velencei dózse fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául.

István 1038. augusztus 15-én halt meg, holttestét az általa emeltetett székesfehérvári bazilikában temették el.

A magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja

Nevéhez fűződik a keresztény Magyar Királyság megalakítása, az egyházszervezet kiépítése és az első törvények kibocsátása. Politikájának hozadéka államunk elismerése.

Istvánra olyan terheket rakott a sors, amit csak kivételes egyéniségek tudnak elviselni. Ifjúkorában látnia kellett, hogy bár szülei megkeresztelkedtek, szívüket mégsem járta át az új hit. A lelke mélyén talán ezért maradt ő is pogány. Ennek ellenére felnőttként folytatta az ország egyesítését, a pártütők leverését, kiépítette az új egyház- és közigazgatási szervezetet, külpolitikájában békére törekedett. Egyszóval kötelességén munkálkodott: végleges és erős hazát adni

a magyaroknak. Élete vége felé megroppant a csapástól, melyet hőn szeretett fia elvesztése okozott. Intelmeit olvasva, nemcsak nagy formátumú politikust, de kiváló jellemű férfit is tisztelhetünk államalapító szent királyunkban.


Olvasói vélemények

Írj választ

Az E-Mail címed nem lesz publikus A *-gal jelölt mezőket ki kell tölteni



Olvasás folytatása